Végre, ma igazi tavaszi nap volt. Kicsit hűvös ugyan, de sütött a nap és végre nem esett az eső, vagy épp a hó.
Egy kis sétára indultunk. Felfedezni környezetünk szépségeit.
Az Európa-Park mellett, a régi homokbánya irányába tartottunk. Aki rég járt errefelé, már szinte rá sem ismer a tájra. Folyik még a munka, a gépek nyoma is látszik, de a Györke-völgy festői szépségű tóvá változott.
A parton folytattuk utunkat. Félúton találkoztunk más "túrázókkal" is.
Sokan voltak, és az út teljes szélességében vonultak.
Ébredezik a természet, nyílnak az erdő tavaszi virágai, néhol igazi virágszőnyeget borítva lábunk elé.
A fák közt sok kisebb-nagyobb forrás tör elő a föld mélyéből. Az odavezető csapások jelzik,hogy az erdei állatok is erre járnak.
Az egyik forrás vizében kis béka próbált rejtőzködni, de az éles látású gyermekszemek elől nem bújhatott el.
Mivel egy kislány sem tartott velünk a túrára, azt nem tudtuk kideríteni, hogy egy elvarázsolt királyfi bújt-e a béka bőrébe.
Az erdőt magunk mögött hagyva, a szőlőhegyek felé fordultunk, felkaptattunk az emelkedőn, aztán kidőlt a kis csapat.
Ezután már hazafelé vettük az irányt. Kicsit fáradtan , de sok új élménnyel gazdagodva tértünk haza.
