Kedves Olvasó!
Szilveszter éjjelén, új esélyt adunk a világnak arra, hogy jobb legyen, és nemcsak a világnak, hanem magunknak is.
Értékelünk, számvetést készítünk a mögöttünk lévő évről és tervezzük az előttünk állót: óhatatlanul új terveket szövünk, új célokat tűzünk magunk elé, s hisszük, az újévben majd lesz elég erőnk, kitartásunk, szerencsénk, hogy jobban menjenek dolgaink, kedvezőbben alakuljon életünk.
Számvetést én is készítettem, de rendhagyó módon nemcsak az előző, hanem az elmúlt hat és fél évről, amióta a Faluház „háziasszonya” lettem.
Elővettem a pályázati anyagomat is, lássam miként teljesítettem vállalásaimat, elképzeléseimet. Végiglapoztam a vaskos mappákat, melyekben a rendezvényekről, programokról készült fotókat, írásokat, dokumentációkat gyűjtögettem. Végigböngésztem a Faluház weboldalát is, melyet múlt év áprilisa óta szerkesztek. De átlapoztam az Újlaki Újság valamennyi számát is, melyben szintén nyomon követhetők az események.
Megnyugodva állapíthattam meg, hogy majd minden megvalósult a tervekből, melyet a kezdetekkor szőttem és vállaltam. Természetesen ez közös érdem mindazokkal a gyerekekkel és szülőkkel, akik látogatták a Faluház programjait, és akik segítették azok megvalósítását. Ezúton is köszönet érte.
Voltak programok, melyek nagyon jól sikerültek és olyanok is melyek kevésbé.
Ez a kis időutazás különleges és örömteli, de egyben szívbemarkoló élmény is volt számomra, attól a pillanattól kezdve, amikor az első alkalommal hívtam „teaházba” a falu apraját és nagyját, egészen a legutóbbi karácsonyi ünnepségig.
A fotók láttán megannyi emlék és élmény tört elő az emlékezetem bugyraiból…
Az elmúlt éveknek sok új ismerőst és barátot is köszönhetek gyerekek és felnőttek között egyaránt. Ez bizony nagyon jó érzés.
Szerettem ezt a "munkát", bár soha nem annak tekintettem. Egyszerűen szeretem a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni. Igaz, hogy nem vagyok pedagógus és újságíró sem, sőt művelődésszervező sem, -keramikus vagyok-, de mindig igyekeztem a feladatomat jól elvégezni, mindenből a lehetőségekhez képest a maximumot kihozni, ha lehetett.
Azt, hogy ezt mennyire csináltam jól, vagy sem - mindenki saját maga eldöntheti.
Ennyit a számvetésről.
A Faluházban a szerződésem 2008. december 31-én lejárt, és én úgy döntöttem nem szeretném meghosszabbítani.
Az Újlaki Újság szerkesztését is abbahagyom, 2009. januári az utolsó szám, amit én szerkesztek. (Természetesen, ha kérnek, később cikket szívesen írok majd bele).
Köszönöm a munkáját mindazoknak, akik az elkészítéshez írásaikkal, támogatásukkal hozzájárultak.
Köszönöm az újlaki gyerekek és fiatalok szeretetét, ragaszkodását, s azt, ha kellett, azért valakire mindig számíthattam. Köszönök minden segítséget, bíztatást, amit ez idő alatt kaptam.
Az ajtóm éppúgy, mint eddig, továbbra is nyitva áll mindenki előtt, szívesen látom azt, ki felkeres.
A legjobbakat kívánva köszönök el Önöktől is kedves Olvasók.
Eredményekben gazdag,
békés, boldog újévet kívánok!
Kívánom, hogy hozzon az újesztendő
jólétet és boldogulást.
Váltsa valóra terveiket, kívánságaikat
teljesítse be reményeiket.
Hisz tudjuk, minden álmunk valóra válhat,
ha van bátorságunk a nyomukba eredni.
A bátorság mellé tehát kívánok még mindnyájunknak
jó egészséget, kitartást és
sok sikert a 2009-es esztendőre!
Kaposújlak, 2009.01.04.
Üdvözlettel:
Balazsiné Balaskó Mária
