Szerettem volna lehetőséget adni másnak is, hogy megoszthassa gondolatait, érzéseit az olvasókkal, ezért még karácsonyi műsorunk kezdete előtt megkértem Balassa Lászlót, hogy írjon majd az eseményről.
Ő hamarosan eleget is tett e felkérésnek.
Be kell valljam, hogy alaposan meg is döbbentett vele. Pontosabban írása befejező részével.
(Igaz, ő akkor már tudta, hogy ezzel a műsorral elbúcsúzom, ugyanis a szerződésem a Faluházban az év végén lejár, én pedig úgy döntöttem, hogy nem szeretném meghosszabbítani.)
Kértem, hagyjuk ki ezt a részt, de Laci ragaszkodott hozzá, hogy annak bizony ott a helye!
Magam részéről kissé túlzásnak érzem, de azért mi tagadás jól esett.
Karácsonyi történet
" Fent az égen millió és millió mécses,
Ragyogásuk olyan nagyon ékes.
Keresd meg azt a bizonyos csillagot,
Gondolj arra, ki az ünnepnek értelmet adott.
Emlékezz az istállóra, arra a szent napra,
Lásd Máriát, ahogy gyermekét a karjaiban tartja.
Hidd el ez az ünnep is ugyanolyan szép lesz,
Tárd ki a szívedet, mely szeretetre éhes "
Mivel erősen emberbarát életet élek egész családommal - nyilván mert vallom, tudom és érzem, hogy ez így van rendjén- Kaposújlakra való költözésünkkor gyanítottam, hogy valamilyen szinten része, atomja, alkotórésze szeretnék lenni egy KÖZÖSSÉGNEK, amely egymás mellett, egymásért, abszolút nem hermetikusan elzárt közegben él. A Kinizsi lakótelepen is voltak programok, főzőversenyek, lakógyűlések és még sorolhatnám.
Ez nem ugyanaz. Itt élni más.
Erről újabb tanúbizonyságot szerezhettem, szerezhettünk 2008 Karácsonyán, amikoris gyermekeink, barátaink, szomszédaink gyermekei adtak szívet-lelket melengető műsort a faluházban.
Számomra különleges ünnep a karácsony. Mondhatom: nekem a legszebb. A nagy áruházakban járva már novemberben is kész ünnepi hangulatot éreztem. Majdhogynem egymás hegyén-hátán villogott a sok feldíszített fenyőfa.
A mi otthonunkba a karácsony meghittsége, boldogságot és békességet sugárzó érzése igazából december 24- én köszönt be, amikor már a mi szobánkban is ott pompázik a szépen felékesített karácsonyfa. Szenteste a gondosan megterített asztalra finom vacsora kerül, sütemények meg minden földi jók és körbeüli a család. Ilyenkor együtt vagyunk mindannyian, s jobban érezzük, hogy összetartozunk. Persze tudjuk, hogy mindennap összeköt bennünket a családi kötelék, ezért kéne tudatosodjon bennünk, hogy erre nem csupán Karácsony éjjelén kellene gondot fordítanunk. Ilyenkor nincs rohanás meg sietés, végre van időnk egymásra. Szívünk megtelik szeretettel, és nem haragszunk semmiért, minden rosszat elfelejtünk.
Kisgyerekként úgy éltem meg, mint egy nagy csodát.
Csodát tettek, ragyogó csodát tettek a kaposújlaki gyerekek most is, közösségünk legértékesebb, leginkább szeretni való tagjai, akik azokat a gyermekkoromban oly sokszor átélt perceket idézték fel bennem, amikre most vén fejjel is könnycseppeket nyelve emlékszem vissza.
Megkönnyeztem most is minden kis verset, éneket. Láttam a csillogó szemeket, elcsukló hangokat, gyermekeink felénk áradó szeretetét. Kicsi és nagy együtt ontotta felénk az igazi értéket.
Elröppent az idő, még maradtam volna a Faluházban, - a Faluházban, amiről sokunknak MARIKA néni jut eszünkbe. Marika néni, akit Nektek sem kell bemutatni. Halk szava, nyugodt, kedves stílusa, örökké mosolygós arca mindannyiunknak hiányozni fog a foglalkozásokról, próbákról. Lili lányom még nem tudja, nem mertem neki megmondani. Ez olyan mintha eltépnél egy láncot, kiszúrnál egy gumit, vagy elszakadna egy film. A láncot újra fűzzük, a gumit megjavítjuk, a filmet pótoljuk. Mondhatnánk: minden megy tovább. Persze. Új lánc, új gumi. másik film. Nekünk már nem lesz ugyanaz. Karácsony megint eljön, az én lányom is ott lesz, - örülnék, ha több gyermek és szülő érezné azt ilyen alkalmakkor, mint Lili és én - de mégsem lesz ismételhető. Marika nélkül nem. Sosem léphetsz ugyanabba a folyóba, de a folyó rohan tovább. Innentől minden szó csak frázispuffogtatás lenne – lehet, hogy eddig is az volt,- úgyhogy egy igazi szívből jövő KÖSZÖNJÜK MARIKA NÉNI a zárszó.
Balassa László
Kapcsolódó anyagok:
