Dabóczi József
2008. október 19-én, ünnepélyes keretek között vehette át a "Kaposújlak Díszpolgára" kitüntető címet Dabóczi József kaposújlaki építész, ötvösművész a Kaposújlaki Katolikus Templomban, mely az Ő tervei alapján épült.
Az ünnepségen készült fotók megtekinthetők ITT!
Ujlaki Újság 2009. január - Dabóczi József "Kaposújlak Díszpolgára"
Önéletrajz
1938. október 23-án születtem Marosvásárhelyen, Székelyország fővárosában. Apám díszítőfestő iparművész volt, anyai nagyapámmal templomok kifestésén és egyéb nagyigényű munkákon dolgoztak.
A II. világháború teljesen szétcincálta a családot, így a sorstól egy ékszerész mostohaapát kaptam, akinek a műhelyében bekiváncsiskodhattam az ötvösművészetbe. (Tátott szájjal námultam.)
Apai nagyapám faragni tanított, nyomai megtekinthetők összevagdalt balkezemen.
Ötéves koromban saját "műhelyem" volt a használaton kívüli disznóólban, ahol néhány évig rajzolni, festeni, faragni és agyagozni lehetett.
A marosvásárhelyi kúltúrpalotában laktak barátaim és az egész épületben szabad volt játszani. A magyar szecesszió művészetének legszebb darabjai már akkor megérintettek. Erdély sok vidékén jártam gyermekként, - boldog gyermekkorom volt.
1950-ben jöttem át édesapámhoz Magyarországra, aki Iregszemcsén vállalt rajztanári állást és újra megnősült. Nagyon sokat lehetett tőle tanulni rajztudásban, de főleg emberségben.
Anyám második házasságából két húgom, apáméból két öcsém született, ők nem ismerik egymást.
Tamásiban érettségiztem kitűnő eredménnyel, de -mint később megtudtam a tanácstitkár ellenjavallatára- nem vettek föl az egyetemre építésznek, 1956-ban.
Ez év nyarán tudtunk először Erdélybe utazni. Az emberi találkozások és az utazási élmények életem döntő fontosságú eseményei lettek.
1956 őszén Budapesten kezdtem el dolgozni, mint építőipari segédmunkás. Két háztömbnyire laktam a Korvin-köztől. Sokat láttam, hallottam és tanultam.
Mint segédmunkást 1957 nyarán felvettek az egyetemre építésznek.
1963-ban meg is védtem diplomatervemet.
1961-ben ösztöndíjszerződést kötöttem a hadsereggel és 1962-től, mint mérnök tiszt dolgoztam a kaposvári elhelyezési szolgálatnál, egészen 1968-ig, amikor mérnök századosi rendfokozatomról lemondtam.
1962-ben összeházasodtam legkedvesebb egyetemi kolléganőmmel, amely házasság sok sors adta nehézség leküzdése árán is mind a mai napig biztos háttere az életünknek.
Gyermekeim - Ágnes és Csaba - szintén kaposújlaki lakosok. Három unokám van, majdnem felnőttek.
1968-tól a kaposvári Somogyterv-nél és a megyei tanácsnál felváltva dolgoztam, mint főelőadó és irányító tervező. Ez az állapot 1991-ig tartott, amikor önállósítottam magam és mint magántervező tevékenykedtem.
1998-ban mentem nyugdíjba, de közben 1995-től 2000-ig, Marcali város főépítészeként láttam el a hivatali teendőket és terveztem.
Ha van megbízásom, kisebb épületek tervezését most is vállalom, vagy feleségemmel együtt dolgozom, az Ő szakterületének munkáiba besegítek.
Építészként megterveztem 23 község rendezési tervét, megvalósult közel 35 középületem, köztük többlakásos társasházak, óvodák, irodaházak, művelődési házak, öregotthonok, panziók, üzletek, ipari csarnokok, panelházak, orvosi rendelők, ravatalozók - nem számítva a családi házakat és a meg nem valósult terveket.
A legnagyobb megtiszteltetés számomra a kaposújlaki templom tervezése, építésének művezetése és belső díszítésének kialakítása volt. Építésznek ilyen feladat ritkán jut.
Tartozom még a községnek a keresztút elkészítésével, amit nagy szorgalommal tervezek.
Otthon érzem magam, ezért köszönettel tartozom a község lakóinak, hogy befogadtak, a község vezetőinek, hogy megbíztak bennem és a plébános úrnak, hogy elfogadta a templommal kapcsolatos elképzeléseimet.
Hitem, tapasztalatom, munkavégzésem alapján megnyugodva és megbékélve vallom, hogy:
"Kezdetben vala az Ige"
Dabóczi József
Fotók Dabóczi József alkotásairól itt!
A fotókat Dabóczi Csaba készítette
Kapcsolódó bejegyzések:
Meghívó - Díszpolgári cím átadóünnepségre - 2008.10.19.
Meghívó - Kiállítás a Faluházban - 2008.12.12.
